Alkalomszerű mozgásos tevékenységek

A program keretében a diákok bükki és aggteleki túrákon vettek részt.

A 2015 -ben megvalósult programok képei, beszámolói

Hangonyi kirándulás

2015. augusztus 28-án egész napos gyalogtúrát szerveztünk a festői környezetben található Hangonyi-tóhoz. A tanulók a nyári szünetük végén ismét találkozhattak osztálytársaikkal, tanáraikkal. Különlegességnek számított, hogy a túrán részt vettek a „gólyák” is, iskolánk 9. évfolyamos tanulói. Lehetőségük volt a 2015/2016-os tanév megkezdése előtt megismerkedni diáktársaikkal.

Az előzetes terveknek megfelelően Ózdon, a Szent István úton található tisztáson, közismert nevén a Vadvirág-nál gyülekeztünk. Szép, napos időben kezdhettük meg gyalogtúránkat reggel 8 órakor. Az osztályok fegyelmezetten, egymást követően indultak el kísérő tanáraikkal. Változatos terepen tettük meg túránk első felét, amelynek állomása a hangonyi „Hármaskereszt” (hegycsúcs) volt. A tanulók a pihenő alkalmával pótolhatták a közel 7 kilométeres túra alatt elhasznált energiájukat, és megtekinthették a hegycsúcson található három keresztet, amelyeket a világháborús hősök emlékére állítottak

A pihenőt követően elindultunk a Hangonyi-tó irányába (újabb 7-8 kilométer). A tanulók kitartóak voltak, és ennek meg is lett az eredménye, hisz gyönyörű látvány fogadott minket. A tó melletti tiszta vizű forrás hideg vize ajándék volt a nagy melegben. A fáradhatatlan diákok labdajátékokkal töltötték idejüket, míg a többiek árnyékos helyen pihentek, beszélgettek a napi eseményekről, a nyári szünetükről és a közelgő iskolakezdésről. Iskolánk új diákjai különösen jól érezték magukat, új barátokat szereztek, várták az iskolakezdést.

Délután 4 órakor véget ért tervezett programunk. A tömegközlekedés lehetővé tette mindenki számára a hazajutást. Voltak, akik visszafelé is a túrát választották (tanári kísérettel). Élményekben (és kilométerekben) gazdag napot zártunk!

Uraj-Susa

Reggel 8 órakor indultunk el a kb. 12 km-es túránkra az iskolából. A Petőfi út, majd a Budai Nagy Antal úton jutottunk fel a Szennai gerincre. Kb. 1,5 km után értük el az Uraji temetőt.

A temetőt elhagyva a KAJLA nevezetű völgyön áthaladva elértük magyar-szlovák határt. A határkövek mentén haladva bal kézre megkerültük Susa települést. Susa Magyarország leghűségesebb faluja. 1922-ben a Trianoni határok ellenére a falu lakossága úgy döntött, hogy nem Csehszlovákiához, hanem továbbra is Magyarországhoz szeretne tartozni.

Susán a határátkelőnél lévő nagyobb, füves területen pihentünk meg. Itt lehetőség nyílt a vízszintes területen focizni, és az osztályok között egy kis vetélkedőt szervezni.

A falu végén letekintve megcsodáltuk a falu egyik legöregebb házát, amely a régi idők emlékét őrzi.

A délutáni órákban indultunk vissza Ózdra, utunkat Susát megkerülve folytattuk. Elmentünk a volt határőrlaktanya maradványai mellett, amelyet már benőtt a „susnyás”.

A gerincen visszafelé jobb kézre a Hangonyi Tsz. telephelyét, bal kézre ismét Urajt láthattuk. A Westel-torony mellett elhaladva értük el Ózdot.

Járdánháza - Gyepes

2015. szeptember 12-én (szombaton) 18 kilométeres gyalogtúrát teljesítettek az Ózdi SZC Bródy Imre Szakképző Iskolájának tanulói, valamint tanárai.

8:00-kor gyülekeztünk az iskolánál, a diákok hoztak magukkal hideg élelmet, innivalót és a túrázásnak megfelelő öltözetet. Tudták, hogy hosszú, fárasztó nap áll előttük. Derűs, napos időben indultunk útnak, szervezett formában, osztályonként.

Megcsodálhattuk Ózd külvárosát természetes közelségből. A város zaját magunk mögött hagyva, vidám hangulatban telt a délelőttünk. Korábbi túráinkon kialakított szokásainkat megtartva az alkalmas területeken pihenőt tartottunk. Odafigyeltünk a környezetünk védelmére.

Arló irányába haladtunk, párhuzamosan a főúttal. Járdánházához közeledve már a Gyepes-patak és a kisasszony szitakötők is segítették a tájékozódást. Közel 20 kilométeres túránkat 4 és fél óra alatt teljesítettük, több turnusban érkeztünk meg a gyönyörű Gyepes-völgybe. A Tarnavidéki Tájvédelmi Körzet előszobájában friss levegő, és háborítatlan növényvilág várt minket.

Szellemi feltöltődésünk feledtette velünk fizikai fáradalmainkat. A tanulók egy része (közelben lakók) hamar hazaért, mások (a fáradtabbak) tömegközlekedéssel mentek vissza a városba. A fáradhatatlan tanulók (és tanárok) a már ismerős terepen teljesítették a hazafelé vezető utat. Az élményekben gazdag szombati napot követően a megérdemelt pihenés várt ránk.

Iskolai sportnap - Uraj

Iskolánk tanulóinak 2015. szeptember 17-én egész napos vetélkedőkkel egybekötött sportnapot szerveztünk. Az egész iskolát megmozgató „Sportnap” tanárok és a diákok számára is kihívást jelentett.

Csütörtök reggel az iskolától indultak az osztályok egy kb. 3 km gyalogtúrára, melynek cél állomása egy szép környezetben lévő sportpálya volt. Bemelegítéssel a diákok és tanáraik közösen hangolódtak rá az azt követő feladatokra.

Szerencsére az időjárás kedvezett a rendezvénynek, így gyönyörű napfényes időben, szinte nyárias hangulatban sikerült a feladatokat végrehajtani.

Az első feladatban, az osztályok kötélhúzó versenyben mérték össze tudásukat. Majd egyéni és páros kötélhúzó versenyben mérhették össze erejüket a tanulók. A tanulók nagyon élvezték, hogy kötetlen formában/csapatban/ is versenyezhettek illetve egyénileg is volt lehetőség a küzdelemre.

A délelőtt folyamán az osztályok/csapatok/ kispályás labdarúgásban, kosárlabdázásban és tollaslabdázásban mérhették össze tudásukat. Majd kapura rúgó- és kosárra dobó verseny után a tanár, diák mérkőzések következtek.

Igyekeztünk a tanulókat illetve a csapatokat úgy beosztani, hogy a résztvevők minél aktívabban tudjanak részt venni a feladatok végrehajtásában.

A cél nem a győzelem, hanem a részvétel gyakorisága volt, a tanulóknak minél többször kellett aktívan részt venniük a különböző sportolási lehetőségeken.

A tanulók minden versenyszámban a tanár-diák mérkőzést várták és ezek a pillanatok voltak a leg emlékezetesebbek.

Iskolánk tanárai - példa értékűen- úgy gondolják, hogy a legfontosabb a tanulókkal ezen a területen is együtt működni és ez által a tanár- diák viszonyt jobbá tenni.

A tanulói és az osztályfőnökök véleménye alapján elmondható, a rendezvény maradandó élményt jelentett az intézmény tanulóinak és tanárinak.

Úgy gondoljuk, az aktív részvétel felhívta a tanulók figyelmét, az egészséges életmód fontosságára, szerepére a tanulói kapcsolatok kiszélesítésére.

Arló-Hódoscsépány

A szeptember 18-i, szép, napos idő lehetővé tett, egy hosszú kirándulást a Közép-Európában egyedülálló Arlói tóhoz a Kohász-kék túraútvonalon.

Rövidített órák után kb. fél 11-kor indultunk az iskolától, a túrára. A gyári temető mellett elhaladva értük el a Kohász –kék jelzést. A gerincen haladva többször megcsodáltuk városunkat.

Somsályig az út jól járható volt, a jelzések viszonylag frissen voltak felfestve. A pusztuló képet mutató településre, a romtemplom és a temető mellett értünk be. Az aszfalt úton haladva értük el újra a jelzést.

Arló tóhoz füves, mezei úton érkeztünk.

(Arló fő nevezetessége a tó, mely a 338 méter magas Csahó-hegy déli oldalának megcsúszása következtében keletkezett. Egy 300 méternél is hosszabb 50-60 méteres függőleges szakadásfal mentén csúszott meg az a homoktömeg, amely elzárta a Szohony-patak völgyét. Annak vize így feltöltötte a kialakult mélyedést, létrehozva ezzel a páratlan szépségű Arlói-tavat. A tó partján napjainkra pihenőházak és horgásztanyák sora épült fel.)

A tónál megpihentünk, és ki-ki elfogyasztotta a hozott elemózsiáját. Itt lehetőség volt beszélgetésekre, labdajátékokra is.

16 órakor indultunk vissza Ózdra, az Arló-Ózd közötti kerékpárúton.

A diákok, jól elfáradtak, de a szép napos idő, illetve a közvetlen környezetük szép látnivalói kárpótolták őket.

Hódoscsépány - Gubonna

A Támop 3.4.1.  pályázat keretében ismét lehetőségünk volt az egészségmegőrzés és a diákok életmód változásának érdekében  testmozgásra fókuszáló túraprogramot szervezni ezen a napon. A sok távoli úti cél után most ismét a környéket ölelő dombvidék egyik vonulatát tűztük ki célul.

Szerencsére a szeptemberi időjárás még kedvezett ennek a szabadtéri programnak. Az előttünk álló kb. 8km pedig nem tűnt leküzdhetetlennek a korábbi túrák teljesítései alapján.

Rövidített órák után 11órakor kezdtük meg a gyaloglást. Az első szakasz a városon át vezetett, de mivel iskolánk a város kertvárosi részében található, a kevésbé forgalmas Március 15.út, Brassói út, majd Zrínyi út érintésével közelíthettük meg az igazi kiinduló pontot, a Penny szupermarket közelében található Volán szerviz-állomását. Eddig ez a szakasz 2km-es gyalogutat jelentett.

Innentől már a tényleges autóforgalomtól mentes övezetben, a sajnos egyre rosszabb állapotú bicikli úton haladt csapatunk Hodoscsépány felé. Szerencsére csak néhány biciklisnek kellett helyet biztosítanunk időnként az amúgy nem túl széles úton.

Ez az út a kohászat ózdi virágzása idején, még a Borsodnádasdra vezető vasút pályája volt, a diákok közül sokan még ezt az ipartörténeti múlttal kapcsolatos információt sem tudták.

Egy volt vasúti őrházhoz érve jobbra lekanyarodtunk az ún. Vanyics-tanyát képező 5 családi ház felé. Hajdanán gazdálkodással foglalkozó parasztcsaládok tulajdonában voltak a családi házak és jelentős rét, legelő ill. erdőterület tartozott hozzájuk. Vanyics tanya közigazgatásilag már Arló községhez tartozik jelenleg, de gyakorlatilag közelebb van Hodoscsépányhoz.

Az igazi túraszakasz csak most kezdődött. elhaladva az említett házak mellett megkezdtük a gyaloglást az erdei úton a Vanyics-vögyben.  Jobbra és balra egyaránt egy-egy domboldal, s közöttük húzódik a völgy meglehetősen árnyas erdészeti járművek közlekedésére is alkalmas

földútja. Egyelőre még sima, nem emelkedős terepen haladtunk. Bal oldalt mély patak meder, talán ez alakította ki a völgyet. Hamarosan elérünk egy vadászházat, ami használaton kívülinek tűnik. Biztos csak alkalmanként használják.

A továbbiakban baloldalt rét,  jobbra cserfa erdő övezi utunkat. Néhányan meg-megállnak, pedig már nincs is messze a tető.

Utunkat ismét egy környezetidegen tereptárgy, egy nagyfeszültségű, bár már üzemen kívüli távvezeték keresztezi. Állítólag ez is a kohászati múlt hagyatéka.

Tovább gyalogolva balra egy sűrű bokros rész következik. Egy tanuló szerint, aki szüleivel már járt erre, ez kiváló vaddisznó-lak. Többen félénken távolabb húzódnak, de szerencsére a közel sem a vendégszeretetéről híres vadállatnak nyoma sincs.

Hamarosan a cserfa erdőt felváltja az erdei fenyők ültetvénye.  Vanyics- főnél vagyunk. Most már elkezd emelkedni az út, aki eddig laza túrát gyanított, hamarosan izzadni, lihegni kezd. Egy- két réteg nyugodtan levehető, és egyre gyakrabban előkerülnek a szomjoltó üdítők, gyümölcslevek.

Szerencsére 10 perc alatt felértünk. A diákok végre megpihenhettek, ehettek is.  Kisebb csoportok szalonnát sütöttek. Pihenés közben megcsodálhattuk a kilátást. A gerincről letekintve Borsodszentgyörgy település és templomának tornya nagyszerűen kivehető volt. Néhány odavalósi tanuló próbálta beazonosítani utcájukat, házukat.

Egy további érdekes jelenséget is észrevettek a figyelmesebbek: a lefelé vezető hegyoldal lyukakkal, mint kiderült ürgelyukakkal volt tele. A kis állatkát persze nem látta senki, lehet, hogy már elvackolta magát.

Az egyes osztályok csoportokba külön verődve élvezték a viszonylag barátságos időjárást. Előkerült néhány labda is. Jó másfél óra múlva szedelőzködtünk, mert a program időtartama így is túlnyúlt egy megszokott iskolai napon.

A gerincről lefelé Gubonna -völgy irányába folytattuk utunkat.  Ez gyakorlatilag párhuzamosan fut le a Vanyics-völggyel.  Eddig csak a növényeket  csodálhattuk, lefelé haladva azonban az állattartás világába is betekinthettek a diákok. Egy elkerített részen, lovak, juhok és néhány kecske legelészett békésen egymás mellett. 

Hamarosan megláthattuk Csépány házait, és egy nem különösebben szép látványt nyújtó, látszólag kihasználatlan ipartelep mellett elhaladva visszaértünk ahhoz a ponthoz, ahol eldönthettük, a családi házak mentén, vagy ismét a bicikliúton haladva közelítjük meg a várost. Most a házak mentét választottuk, hogy ne legyen teljesen ugyanaz a záró szakasz.

Összességében ismét jót mozogtunk, teljesítettünk. Mi tanárok csak reménykedhetünk abban, hogy a testmozgás, a természetjárás örömeit sikerült megmutatnunk a diákoknak.